hm.

-are you sure you want to delete this photo?
-yes.

néha

néha szárnyalok,
néha nem,
néha  a lelkem kitépik,
sokszor megkeresem,
néha újra elfut
sokszor csak vár
de remélem egyszer végleg meglelem.

"aki szabad"

csak mutasd meg merre szálljak
az ég felé vagy,oda hol bánat
a fészkem és magány eledelem.
inkább messze repülök
a szabadság jön velem.

már nem félek,tudok repülni.
messze vágyom,innen most el kell menni.
távozom a magas boldogságba
lenézek,rémít a világ kopársága.

hideg zöld él odalent
meleg kék és vörös tombol bennem,s itt fent.
mert szabad az kinek felhő a boldogsága
és szabad az kinek kék szél a játéka.

lendület

jártam a hegyeket
ismerem a szeleket
hó befedett
szél elterelt
de jó útra vitt,
a jó hely, az van itt
nem kell ide más
csak sok bátor harapás.

azt hiszed nem ismerem utamat
hogy nem töröm a falakat
hogy nincs az a hit
ami itt benn lakik
pedig ott van,
már rég benn dobban
csak nem hallottam
mert elnyomta egy dallam.

ez a félelem,
de bátor vagyok
és ha megengedem magamnak
 még harcolni is fogok.
ez a lényeg,
nekem nem kell,hogy féljek
látom az utamat
a sárga fényben mutogat.

na ez mindent elmond

RoCkMaRaToN!!!!

betelt a pohár

sekélyes és labilis vagyok...ha még masszívan innék is,mondhatnák rám,hogy tökéletes alkoholista....

itt hagyva

eddig se voltál,
de most tényleg elhagytál.
fáj ez nekem,
de hát nem is te voltál,
aki igazán el akart menni
most már ezt senki sem érti.
fáj a távolság,
fáj a közelség,
magunkon kívül volt az
mi miatt bennem él e szomorúság.
elmentél,itt hagytál,
akkor fáj ez igazán,
mikor magára marad a magány.

remegő

félek,hogy félsz,hogy mit egykor neked daloltam,
azt most ugyanúgy, ugyanolyan szívvel dalolom most másoknak.

könyörgő

ne kísérts,ne keress,
ne hibáztass,ne szeress,
ne ölelj,ne ringass,
ne nézz rám,így csak megsiratsz.
ne beszélj,ne suttogj,
ne érints,így megfulladok,
ne imádj,el többet ne érj,
nem kérem,hogy értem égj,
csak,hogy ne higgy többet nekem
és örökre maradj nekem itt,velem!

éhező

arany porcelánod este elmosom,

mert reggel új étket kell keresnem

de ízed örökre számban őrzöm,

visszasírom,mert érzem,

csak tőled csillapodott éhem 

téged kívánlak, én drága étkem,

s mostantól csak érted szomjazok,

örökre rád éhezem.

búsuló

eltemetlek,mint özvegy hű kedvesét,
emlékezek rád.
szívembe emléked, mint sírt bezárom
és minden éjjel ellátogatok hozzád.
könnyeim,mint virágok,díszítik majd szívem
s álmomban a virágok mellett szerelmed újra meglelem.

gyengélkedő

hiába kerestél a szemeddel,
hiába találtál meg kezeddel,
mikor először csókoltál
te megérintettél szíveddel.
akkor már nem kellett volna küzdened,
nem kellet már keresned,
nem kellett volna kezeddel se ölelned,
nem kellett volna semmit se tenned,

akkor már elérted célod,legyőztél:
akkor már meg volt mindened
tiéd volt,minden ,mi én vagyok.

nehéz

kisebzett az este,amikor álomba sírtam magam,
nem álmodtam,nem láttam senkit,csak egymagam
álltam egy hagymavirággal a kezemben
és vártam,hogy az az idő elérkezzen,
amikor már csak egy távoli délibáb lesz a múlt boldogsága
és beletörődök a múlt elérhetetlen szépségébe,távolságába.

:'(