felébredni egy életből

Behunyom szemeim
szorosan ölelem emlékeim
mezítláb lépdesek
a rét meztelen fűszálain...

Árnyékot csókol a hajnali fény,
a tölgy csendes, a madár nem fél,
melegen öleli őket a reggeli szél.
S mint amikor álmomat ébresztetted puha leheleteddel,
úgy ébredtem boldogságra,
mint ahogy a dér illan el a szabadságba.

Aztán kinyitom szemeim,
bezárom lelkem kapuit,
s csak olvadt jégdarabok gurulnak arcomon.
Te most már nem vagy itt,
feladtad harcaid,
s csak az itt maradt sóhajok maradtak vigaszul.

sötétre ébredtem,
hideg gőz csak a lelkem.
üres a rét,csak a madár fázik,
a tölgy elkorhadt,törzse esőtől ázik.
Visszatérek a szívemhez,
visszatérek az álmomhoz,
majd ott a boldogságra ébredek
s nem jövök vissza soha a reggeli világhoz.

tegnap voltam az osztállyal a pécsi börtönben.
nyomasztó volt,meg fura,de tetszett...vagy mi...
 különös érzés volt este ,amikor otthon voltam a melegben,a jóságban és az jutott eszembe hogy ők meg még ott vannak...

:O

most már lassan tényleg a múzsákhoz kell könyörgős invokációt írnom,hogy történjen a blogommal valami?
:O

kampány

a miss rock maratonnak mindjárt vége.(ápr.15)jól állok,bár lehetne jobb is...de kit érdekel?

nem kell nekem 3000 like ,hogy tudjam hogy miss vagyok.de azért dobjatok rám egyet ha már arra jártok légyszi :)

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10150886830741521&set=a.10150748759401521.497754.393816976520&type=1&theater

fogság

Csak engedj ki,
hagyj magasabbnak lennem,
szabadítsd ki
letompult lelkem!
Éhezem a fényre,
unom a csendet,
felnéznék én az égre,
de a semmi halkan kerget.


Csak nyisd ki az üveget,
tekerd le a tetőt,
engedd ki testemet,
lelkem szomjazza a levegőt.
engedj ki vermemből,
csontjaim nyúlni vágynak,
szabad szagú levegő,
kívánlak,várlak!