fogság

Csak engedj ki,
hagyj magasabbnak lennem,
szabadítsd ki
letompult lelkem!
Éhezem a fényre,
unom a csendet,
felnéznék én az égre,
de a semmi halkan kerget.


Csak nyisd ki az üveget,
tekerd le a tetőt,
engedd ki testemet,
lelkem szomjazza a levegőt.
engedj ki vermemből,
csontjaim nyúlni vágynak,
szabad szagú levegő,
kívánlak,várlak!