2010. szeptember 29., szerda

lélek-tér

Éjfél van,énekelnek a denevérek,
sírnak a fák,a felhők félnek.
a kihalt erdőben egy fiú vár,még lélegzik,
a haldokló szobában egy lány fekszik,de nem mer tenni semmit.
fél,hogy a denevérek elhallgatnak,
fél,hogy a fák elkorhadnak.
a kihalt erdőben és a szobában zokogás tör fel,
de a fájdalmat már csak a sötétség nyeli el.

2010. szeptember 28., kedd

majdnem pontos leírás a képszakadásba esettek részére,avagy felvilágosítás egy szintén sötét elmétől a másiknak

voltunk sellyén ünnepelni,hogy van a cálád és mindenféle sütit zabiztunk.:)

aztán kidobtak pizzáró előtt.szakadt az eső de én mezítláb ...vagyis balerinacipőben és kisszoknyában keringtem a csocsóasztal , a wc és a bárpult körül.ott volt flóri meg punti,aki hamar elment mert a hangover neki már beütött előző napról:P
csak megemlíteném gyönyörű kisugárzásunk: a házigazda velünk bulizott a végére és nem  a másik 80 emberrel.bár,hogy is mondjam...én is velünk buliztam volna,mert Pécsre sok szemetet fúj a szél és nem mindenki olyan értelmiségi ,mint mi:P
elkezdtük inni a málnaszörpöket.kezdésnek limonádét akartam,de ha már ingyen kap az ember néhány szörpöt,akkor kihasználja az alkalmat és bebizonyítja rátermettségét.
így nemcsak,hogy jobb lett a buli mint pénz-fosztott állapotban,de még ki se száradtunk:)Máté finanszírozta esténk nagy részét,de ezt neki nem kell tudnia:)sőt ez igazából nem is igaz:P
szóval félre az anyagiakkal,magunkhoz vettük a folyadék szükségletünk nagy részét.
lespanoltunk néhány ipsével és egy jó darabig szörpöztünk.(Máté, a versenyt én nyertem:))
aztán egyszer kimentünk páran levegőzni.Judit,a kocsmárosnő is kijött hozzánk.
70éves arcán a pirosító(vagy a bor)csillogott,szőke(vagy világosban látszana az ősz?)haja pedig ott ékeskedett fején.feje alján pedig szólt a száj és osztotta a fiatalságot.
ó a bölcs kocsmárosné,kinek szavai az életről zengtek,oly jó kedvet csinált a népnek,hogy be is mentünk.csupán két ember maradt kint(Hajrá Flóra,emlékszel?:)
szóval amíg ez a két egyén kint számolta a csillagokat,addig én bent egy olyan fiúval beszéltem ,aki kint élt2évet valahol dubai mellett.szegény,hánya-vetett sorsú:)de legalább én is tudtam neki mesélni...mert azért nekem is van turisztikai anyagom:)
aztán visszajött a két gerle és lassan cihelődtünk,mert a bölcs pihenni akart.
felmentünk a gyrososhoz.igaz én nem vettem,de máté kb a felét a képembe nyomta....merthogy marha...jajj
de finnyás...de nem baj legalább én is jól laktam.
aztán gondoltuk haza megyünk...de hova?valaki mondja már meg?:D
a taxis se tudta...most voltunk csak igazán gondba.de 12perc furikázás után,bugyiig ázva,kerítésen átmászva,de bejutottunk a Flóráék lakásába.mert ugye szépek vagyunk és együtt kell akkor aludni;)
nem volt semmi...mármint  aházban...mert az tök üres...:Dde tényleg.
attól függetlenül mindenem meg volt,ami csak kellett:hajszárító,vatta,ágy.
szépen megszárítottam hajszárítóval a ruhám,cipőm,hajam és gudnájt.
reggelre egy hatalmas tócsa volt a cipőm körül...kicsit megviseli a nyári cipőket az öszi eső;)
aztán megállapítottam,hogy ez nem Afrika,mert holott víz nincs egy pohárnyi se,tv van kettő is és egy TÁSKA RÁDIÓ!:)
tiszta retro...el fogom lopni,a vállamra rakom és menni fog a baby don't hurt me:)
összecihelődtünk és első utunk a tom marketbe vezetett.
néni kérdezi,hogy buli volt-e.mi erre holtias válasszal tudattuk vele,hogy igen.erre ő kijelentette,hogy akkor
másfél literes vizet és kólát vegyünk,mert a pici nem lesz elég.:P még jó hogy jobban bontanak az enzimeim mint flórának és én játszottam a energikus nőt.míg ő neki fájt a feje:P

ja és a poén:kiderült,hogy meszesen voltunk.én azt hiszem, életemben először:D
de nagyon jó élmény volt:)pozitív:)

na köbö ennyi.remélem kicsit mostmár tisztábban látod a múlt szombatodat...;)

huszonnyolc

először is meg kell említenem egy igen neves rekordot.nem,nem arról beszélek,hogy a minap Emével ott voltunk a hastáncrekord felállításánál:)ez egy korábbi esemény,amire nagyon szerencsésen gondolok vissza,hiszen ha ez nem történt volna meg,most nem ülnék a rózsaszín ágyikómba és a rózsaszín pizsimben.
múlt szombaton volt anyáék 28.házassági évfordulója.apa szerint ő már hétszer is elválhatott volna az átlag szerint.de még nem tette.
28évvel ezelőtt Apa és Anya azt mondta,hogy igen.azt mondták jóban és rosszban...igaz mostanában inkább a rosszban...de talán a rosszban is megtalálják a jót,hiszen együtt vannak.
eddig hittem,hogy én is egyszer kitartó leszek valaki mellett,hiszen itt van előttem a példa.mindig együtt jóban,rosszban.hittem,hogy létezik az a szeretet,amit senki sem lát csak érez.hittem,hogy létezik és hittem,hogy létezni is fog.anyuéknak sikerült megtalálniuk és az az igazi volt.és most is az.

2010. szeptember 23., csütörtök

amikor egy igazi placebo kellene a zene helyett

nagyban készülünk a pesti versenyre.izomlázam is van,mint akit ásóval csapkodnak.pedig csak szimplán sokat rázom magam:)
aztán haza értem és rájöttem,hogy fifi azért gyógyult meg,mert szeretik:)
szerintem ha valakinek nincs miért újra feltámadnia,akkor nem is fog.például én se fogok soha ,de fifinek érdemes volt.most már a gallérkája sem kell ,amivel fogta az écs-bó-jót.jól van.remélem így is marad.

az esti programom az volt,hogy placebo-t hallgattam és törölgettem a gépen a régi sebeket,amiket jobb nem feltépni,valamint törölgettem a saját képemet is ,ami amúgy is jól felvan tépve,hát már jó ideje...sőt még voltam kozmiba is:)

nagyon nehéz dolga van az időnek.vagy nem is csinál semmit?
pedig azt mondják az mindent meggyógyít.nem látom hatását.inkább úgy érzem az idő csak ül a hátsóján és röhög rajtam.azon,hogy mennyire várom,hogy elmúljon.csak röhög,röhög és egyáltalán nincs kedve ahhoz ,hogy neki álljon bárminek is.még elmúlni sem akar,nem hogy gyógyítani.
a gyógyulásról azt hiszem kezdek letenni,kénytelen leszek beletörődni abba ami van.dehát nincs semmi.
ja de most már legalább kutyám van újra.
de sajnos amikor egyedül vagyok,akkor tényleg egyedül vagyok.

2010. szeptember 20., hétfő

kulisszatitkok

és benn volt  a világban,
az életben,az emberek között,
hol minden lépten meglökik az embert,
minden lökés egy darabot töröl le
a lélek zománcából
s az orcának színéből.



találkoztam ma egy ipsével:).kicsit munkálkodni fogok.nem sokat,ne gondolkozzon el senki.csak szórólapot meg zöldalmát fogok osztogatni.ettől függetlenül ,várom:)majd kiírom,hogy hol és tessék fosztogatni!:)
bár azt mondta,hogy pihennem kellene a helyett,hogy dolgozok.azt mondta, szerinte élnem is kellene nem csak iskolába meg különórákra járnom.
de úgy érzem kell valamit tennem azért,hogy járhassak különórára is,meg pihenni is úgy tudjak, ahogy a lelkem szeretné.mert így nem megy.
nem a portás bácsi miatt:P  
  hanem magam miatt.




Kedves Olvasó!
lecseréltem az értékelős gombok közül az egyiket ,egy csinos kis díszlájkra.( a "szeretleket" nincs kinek fenntartani :'( )ezt a gombot csak akkor szabad megnyomni,ha nem kedveled a fentebb említett közleményeket,de nem is utálod...mert amit én írok azt nem lehet nem szeretni;)
szóval ez csupán egy olyan lájk,ami kicsit díszesebb,csinosabb:)
Köszönettel :a Szerkesztnő


sírt,jajjgatott,dühöngött,
és az örök sötétség
egykedvűleg szemlélte őt.



2010. szeptember 19., vasárnap

1 7(egy hét:))

a hetem,mennyei volt...:)megvoltak tartva az összes8-9órás napok,csak,hogy jó legyen.bár szerintem a gyerekekbe beleoltják már a kezdetektől a suli iránti csekély érdeklődést,azért én mégis próbálkozok.ahh...nekem se sikerül...
de amikor a biosztanár kétszer is megdicsér,na az tök jó.bár amikor az ebédlőben tette ezt,lehet,hogy még boldogabb lennék ha a sütijét is oda adta volna a tálcájáról:)
ennyi elég is erről:)
voltam30y-on.
harmadszor.de életemben először voltam ott végig.azért a tavalyi rockmaratonos jobb volt.az az első öt szám.de ez a beck zoli tényleg olyan mint egy hobbit.na mind1.jó volt.ugráltam,mint egy őrült és hömpölyögtem a tömeggel,mint egy etióp a szélben.
amit összekuszálsz nyáron azt bogozd ki téééleeen:)

délutánonként  edzik magukat a kis szörnyecskék:)talán16án megyünk pestre éva-funkyra.de nem mondtam semmit mert még kellene egy koreó is:)tegnapelőtt meg is volt az első meetingünk a mozaikban;)bolerós fröccsök közben oroszul beszéltünk és megszerveztük a tegnapi bulit.a babitsos-kultúros szülinap, amit még előtte látogattam,ott közel nem volt ekkora hangzavar...pedig 40en legalább voltunk ott fönt...hát...muris volt:)
egész nap,déltől 8ig mozi ünnepen voltam puntival.megnéztük a shrek-et(fifikének hívták a ludat:))a nagy fiúkat,és a hét mérföldes szerelem című remeket.ennek a végén enyhén dezsávű érzetem volt na de sebaj,sötét van a moziban..és mások is szoktak zokogni.apáék meg megnézték az eredetet.én ajánlottam nekik mert aza film hihetetlenül jó.abba minden van.aztán haza siettem és és fél9kor már kint is voltam a mcdrive melletti koleszban.höhö.a szörnyecskék nem csak táncolni tudnak:)
kártyáztunk,vagyis csoport építő tréninget tartottunk.megismertük egymást egy picit:)volt én még soha,őszinte mondat-zuhatag,kérdezősködés...tetszetős volt.
Rita kint volt egy évet braziliában szóval jó kis bögrékből iszogattunk.aztán kimentünk esztivel cigizni,vagyis hogy ő mert én ugye soha,és akkor megjelent a  portás bácsi,hogy ki leszünk rúgva...semmi baj,van hol laknom:)és az 508as szoba 2óra tájékán már ragyogott,mert mindenkinek kilöttyent a piája és fel kellett nyalni.kisebb bökkenő volt,hogy régebben az asztalon valószínelüg valami paprikát ehettek mert csípett az asztal.vani meg harcolt a testápolóval,ami sikeresen rajtam landolt így még félig hajat is mostam ott:)
aztán átmentünk estbe.Keke törte az utat ,mi meg szépen beszállingóztunk a parkettre.sajnos el keserítettük a mellettünk táncolókat,mert amikor 5-6-7 ilyen profi beáll ugrálni..hát az nem fashion dance vagy eurodance vagy trixi:D
szóval testápolósan és szörnyecskésen jól érezni magunkat jó.pont.slussz.megyek aludni:)

2010. szeptember 11., szombat

Apa,torta,gyertya,ajándék,50.

Ma van Apa50.ik születésnapja.10letagadhatna.le is tagadja...bíztatás nélkül is:)

1960-ban nagyon sok minden történt.megválasztották Kennedy-t,megjelent Hitchcoock,Psycho c.filmje,Kubában 1000szegény embernek adtak új otthont,ja és az amerikai gyerekeket nagyrészét kinyílvánították kövérnek:)
de igazából mindegyik jelentéktelen,mert a legfontosabb akkor is az,hogy megszületett az Apukám.nekem ez a legkülönlegesebb esemény 1960ból.
Boldog születésnapot!
Szeretlek:)

címtelen

-Az ember az életben csak egyszer szerelmes! Aki mást állít, az még nem volt az! A vége pedig általában szívás...
-3 év 1 hónap... Eddig bírta az alkony fia, és a hajnal lánya... Szép volt, köszönök minden pillanatot

nem jó böngészni a világhálón,mert rájön az ember,hogy nem csak ő egyedül van így.
road:nem rólunk szól

az élet sokszor igazságtalanul megfoszt minket rengeteg dologtól.és ilyenkor,megfosztottan ,minden apróság hiányzik:egy apróság a sok közül

2010. szeptember 7., kedd

Eb gondolat

megkapták a hírt.a lány zokogva rohant ki.valaki, a szembe lévő járdán arra sétált pont.kíváncsi lehetett,hogy miért zokog valaki a túloldalon,de ment tovább.lehet,hogy jó helyre ment.lehet,hogy jobb neki,mint annak ,aki a járda másik felén volt.
kicsit megnyugodott,visszament,leült és várt.
a csöndben eszébe jutottak a szép napok,a meleg délutánok,amikor egy kutya lustán feküdt a teraszon,vagy kíváncsian kaparta az ajtót.eszébe jutott a kutya parfüm vaníliás illata,a piros kutya nyakkendő, a piros nyakörv,a füves,sáros és faleveles bunda fürdetés után.
ezután ráeszmélt,hogy most nincs vanília illat.fertőtlenítő és vér szag van.nincs piros nyakkendő,csak mindenhol vér és tűk.a pihenős fekvés helyett pedig ott feküdt a műtő asztalon,kábán felvágott hassal.
nincs sok esélye.mondta az orvos.nagyon késő van már....
késő...múlik az idő.1órás volt a műtét.

két ember műt egy fehér kutyát.ketten pedig kint élik át jelenlegi legújabb kínjukat.majd valaki kirohan az ajtón,sír,zokog.reménykedik.ez én voltam.
a kuya pedig az enyém,a miénk.

2010. szeptember 5., vasárnap

könnyen összeomlik az a vár,aminek a falai álmokból vannak építve

éjfélkor jöttem haza.a sötétben hallottam,hogy sírnak.boldog voltam és vártam a reggelt,hogy új életeket láthassak.aztán reggelre már csak egy volt.lehet,hogy nem ő volt a legerősebb,pedig annak tűnt.fifi nem törődött vele.eltűnt.nem volt sehol.pedig kerestük.mindenhol.aztán az az egy pici,aki egyedül maradt,meghalt.próbáltam élesztgetni.de hiába.meghalt.

fifi meg rosszul van.elbújik,nem bír menni.habzik a szája és hányik.
sokat szenvedek mostanában.sebesre sírom a szemem...kezd elegem lenni ebből a pokolból.
tegnap megnéztem az eredet című filmet.az álmukban éltek.és úgy alakították,ahogy akarták...

ha meghal az álmában ,akkor felébred.fel akarok ébredni ebből a rémálomból.