Eb gondolat

megkapták a hírt.a lány zokogva rohant ki.valaki, a szembe lévő járdán arra sétált pont.kíváncsi lehetett,hogy miért zokog valaki a túloldalon,de ment tovább.lehet,hogy jó helyre ment.lehet,hogy jobb neki,mint annak ,aki a járda másik felén volt.
kicsit megnyugodott,visszament,leült és várt.
a csöndben eszébe jutottak a szép napok,a meleg délutánok,amikor egy kutya lustán feküdt a teraszon,vagy kíváncsian kaparta az ajtót.eszébe jutott a kutya parfüm vaníliás illata,a piros kutya nyakkendő, a piros nyakörv,a füves,sáros és faleveles bunda fürdetés után.
ezután ráeszmélt,hogy most nincs vanília illat.fertőtlenítő és vér szag van.nincs piros nyakkendő,csak mindenhol vér és tűk.a pihenős fekvés helyett pedig ott feküdt a műtő asztalon,kábán felvágott hassal.
nincs sok esélye.mondta az orvos.nagyon késő van már....
késő...múlik az idő.1órás volt a műtét.

két ember műt egy fehér kutyát.ketten pedig kint élik át jelenlegi legújabb kínjukat.majd valaki kirohan az ajtón,sír,zokog.reménykedik.ez én voltam.
a kuya pedig az enyém,a miénk.