2010. szeptember 5., vasárnap

könnyen összeomlik az a vár,aminek a falai álmokból vannak építve

éjfélkor jöttem haza.a sötétben hallottam,hogy sírnak.boldog voltam és vártam a reggelt,hogy új életeket láthassak.aztán reggelre már csak egy volt.lehet,hogy nem ő volt a legerősebb,pedig annak tűnt.fifi nem törődött vele.eltűnt.nem volt sehol.pedig kerestük.mindenhol.aztán az az egy pici,aki egyedül maradt,meghalt.próbáltam élesztgetni.de hiába.meghalt.

fifi meg rosszul van.elbújik,nem bír menni.habzik a szája és hányik.
sokat szenvedek mostanában.sebesre sírom a szemem...kezd elegem lenni ebből a pokolból.
tegnap megnéztem az eredet című filmet.az álmukban éltek.és úgy alakították,ahogy akarták...

ha meghal az álmában ,akkor felébred.fel akarok ébredni ebből a rémálomból.

1 megjegyzés: