essen rám a hideg kék
erőm ellene nem elég
karjaid nélkül semmi sem véd
bár nincsen baj,nincsen vész
ne foglalkozz a széllel
had zuhanjon rám az ég
nem is fáj,csak lelket tép
befedett a végtelen vég
boruljon rám a sötétség
süssön át a meleg fény
nem számít már ki voltam egykor
ez az a rész,amikor a búcsú megcsókol