"a Zahír arabul azt jelenti:látható,jelen lévő,valami,amit nem lehet nem észrevenni.valami vagy valaki,amivel vagy akivel ha egyszer kapcsolatba kerülünk,lassacskán elárasztja az elménket,míg végül már semmi másra nem tudunk gondolni.ez lehet szentség vagy őrület."
a nyár utolsóelőtti napján beborult,majd esett,majd szakadt.és azóta csak egyre-egyre keservesebben sírnak a felhők.zokognak,villámokat szórnak és napot egyre távolabbra űzik.talán már vissza se jön.nem fog melegíteni semmit se.
a boldog madarak elbújtak,nem fognak visszajönni egy jó ideig...
jó idő...milyen furcsán cseng.olyan távolinak tűnik.de én tudom...volt olyan...biztosan.
még emlékszem is rá.tudom is mikor volt.érzem és teljesen biztos vagyok benne,arra,hogy mikor volt a jó idő.emlékszem rá.nyár volt.kék volt az ég,sárgult az irigységtől a nap,
nevettek a madarak,fésült a szél.
még emlékszem rá.tudom is mikor volt.érzem és teljesen biztos vagyok benne,arra hogy mikor volt az a jó idő.de tegnapelőtt lett vége.a nyár utolsóelőtti napján.
nem akartam,hogy vége legyen.nem akartam,hogy jöjjön az ősz.de mégis vége lett.és mégis eljött.
hiányzik a nyár illata,hiányzik a madarak szeme,hiányzik a melegség ölelése,hiányzik a boldogság szele.de nincs semmi.csak a hideg.fázom...
"Hajtogattam a kukák mögött egy álmot
egy kert helyiség félreeső részén.
Eldugult piszoárban vitorlázok
sapkám a hold, fésűm a szél..." Don Quijote ébredése...ez az én ébredésem is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése