amikor egy igazi placebo kellene a zene helyett

nagyban készülünk a pesti versenyre.izomlázam is van,mint akit ásóval csapkodnak.pedig csak szimplán sokat rázom magam:)
aztán haza értem és rájöttem,hogy fifi azért gyógyult meg,mert szeretik:)
szerintem ha valakinek nincs miért újra feltámadnia,akkor nem is fog.például én se fogok soha ,de fifinek érdemes volt.most már a gallérkája sem kell ,amivel fogta az écs-bó-jót.jól van.remélem így is marad.

az esti programom az volt,hogy placebo-t hallgattam és törölgettem a gépen a régi sebeket,amiket jobb nem feltépni,valamint törölgettem a saját képemet is ,ami amúgy is jól felvan tépve,hát már jó ideje...sőt még voltam kozmiba is:)

nagyon nehéz dolga van az időnek.vagy nem is csinál semmit?
pedig azt mondják az mindent meggyógyít.nem látom hatását.inkább úgy érzem az idő csak ül a hátsóján és röhög rajtam.azon,hogy mennyire várom,hogy elmúljon.csak röhög,röhög és egyáltalán nincs kedve ahhoz ,hogy neki álljon bárminek is.még elmúlni sem akar,nem hogy gyógyítani.
a gyógyulásról azt hiszem kezdek letenni,kénytelen leszek beletörődni abba ami van.dehát nincs semmi.
ja de most már legalább kutyám van újra.
de sajnos amikor egyedül vagyok,akkor tényleg egyedül vagyok.