először is meg kell említenem egy igen neves rekordot.nem,nem arról beszélek,hogy a minap Emével ott voltunk a hastáncrekord felállításánál:)ez egy korábbi esemény,amire nagyon szerencsésen gondolok vissza,hiszen ha ez nem történt volna meg,most nem ülnék a rózsaszín ágyikómba és a rózsaszín pizsimben.
múlt szombaton volt anyáék 28.házassági évfordulója.apa szerint ő már hétszer is elválhatott volna az átlag szerint.de még nem tette.
28évvel ezelőtt Apa és Anya azt mondta,hogy igen.azt mondták jóban és rosszban...igaz mostanában inkább a rosszban...de talán a rosszban is megtalálják a jót,hiszen együtt vannak.
eddig hittem,hogy én is egyszer kitartó leszek valaki mellett,hiszen itt van előttem a példa.mindig együtt jóban,rosszban.hittem,hogy létezik az a szeretet,amit senki sem lát csak érez.hittem,hogy létezik és hittem,hogy létezni is fog.anyuéknak sikerült megtalálniuk és az az igazi volt.és most is az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése