Oktoberfest

Végállomás,München,Hauptbahnhof.
Az éjszakai vonattal támadtuk be Germán-földet.fárasztó 8órát utazni,főleg azért,hogy még jobban le legyünk fárasztva... de hát fesztivál van! a sör meg egészséges :)
hogy merre vezessen első utunk, azt ráhagytuk a sorsra és követtünk egy bajornak öltözött tömeget.
Bejött.
a Wiesn-re tévedtünk,ahol már folyt a sör és hömpölygött a tömeg.végül is azzal senkinek se kell törődnie,hogy reggel hét óra van.ha már az se gond,hogy szeptemberben kezdődik az októberfeszt,akkor az se legyen furcsa,hogy reggel hétkor már sorba állnak a több száz férőhelyes sátorhoz :)
 tehát felmértük a reggeli pirkadatban a leendő lélekvesztőnket és még álmatag fejünkkel és elmacskásodott lábunkkal kiválasztottuk, melyik körhintára fogunk felülni és hol fogjuk enni a wurstot.
 aztán sétáltunk Münchenben,vettem egy-két ruhakölteményt,romantikáztunk,andalogtunk és ettünk-ittunk.
aztán haza indultunk....vagyis csak volna.mert a Sandra Reichertshausenban lakik,ami azt jelenti,hogy autó nélkül kalandos lesz az út.így is lett :D
A müncheni főpályaudvarról elmentünk vonattal Freisnig-ig.aztán felszálltunk arra a buszra,ami elvitt volna minket a rezidenciánkra...csakhogy a buszok szombat és vasárnap kivételével mindig mennek arra fele.kész mázli,hogy szombat volt :D
a tökéletes némettudásommal elintéztem volna,hogy dobjanak ki minket ott a 16tonna cuccunkkal,ahonnan még a legközelebb lenne célunk, de ezek annyira bajorul beszéltek,hogy kész csoda és áldás,hogy nem hagytak ott minket,vagy, hogy nem vittek el minket egy teljesen más irányba.
végül is majdnem így volt mert fél óra buszozás után gyalogolhattunk volna még 5 km-t....
hm-hm,mit nekem az?
az a lényeg,hogy kánikula lett és annyira sok cuccunk volt,hogy nem bírtam szegény Vendelt már nyugtatgatni,hogy tudom,hogy merre vagyunk...stoppoláshoz folyamodtam.végül sikerült nekem felszedetnünk magunkat :Dés meglepő, de haza értünk:D
és onnantól kezdve minden simán ment,eljátszottuk a házas életet: ő meccset nézett,én mosogattam.amikor meg autóverseny ment: én vasaltam a dirndlit(bajor ruci:))ő meg nézte felváltva az autókat és az én kínlódásomat.szóval nagy harmóniában és egyetértésben vártuk a másnapot.
el is érkezett,megjött a Sandra Montréal-ból,este pedig bevetettük magunkat a sÖröm-be :)
Vendel Úr zöld-kockás ingben és nadrágkantárban feszített,én meg rózsaszín dirndliben és oldalra font hajjal gyönyörködtettem a népet :)
Sandra szerzett Vip jegyet a Lufthansa erkélyére,a Löwenbrau sátorba: sörrel,pereccel és félcsirkével.jóllaktam,berúgtam.igaz nem fetrengtem csillagpózban az esőben,mint egyesek,de legalább nem fáztam :) a hatalmas sátorban a hatalmas maßt szorongatva énekeltek és táncoltak a bajornak öltözött emberek,a zenekar nyomta ezerrel,bár csinálhattak volna bármit,mindenkinek jó lett volna így is-úgy is.
és amikor jóllaktam,kaptam egy mézeskalácsszívet "ich liebe dich" felirattal..... :) <3 elpirultam.
 igaz,én nem adtam szívet...de kölcsönös :)
és amikor 2percenként koccintasz a melletted ülő idegennel,aki a huszadik perc után már nem idegen(számolja ki mindenki saját magának,hogy az hány környi sör-korty volt:))és énekelsz és a padon állva táncolsz,már fel sem tűnik,hogy kint csöpög az eső.
kilódultunk a körhinták és a többi sátor közé.ettünk egy csokiba mártott eper rudacskát és befutottunk a Paulaner sör gyárnak  a hatalmas nagy sátrába.
ott fölkapaszkodtunk új játékos pajtásaink mellé egy padra,megrohamozott minket egy pincér egy maß-al és akkorát buliztunk,hogy most is fáj a lábam.mindenki haver volt,mindenkivel koccintottunk,mindenkivel fotózkodtunk és üvöltöttük a jó kis slágereket,amit a zenekar játszott közvetlenül mellettünk egy pódiumon.aztán amikor elfogyott a sörünk újra kirohantunk az esőbe...ami már nem igazán tűnt föl.beültünk dodgemezni...veszélyes volt:D fel is vettük videóra...hát azokat a videókat öröm nézni :D  és ettünk egy csokiba mártott ananászt és vissza mentünk a Löwenbrauba.folytattuk amit elkezdtünk: BULIIII

aztán rendhagyó módon valahogy hazakászálódtunk a buli végén.Emma-nál aludtunk bent Münchenben.másnap reggel szépen visszahúztam a dirndlimet és hazafelé beültünk egy bäckereiba reggelizni,aztán pedig otthon józanodtunk.délután sétáltunk egyet freisingban és fagyiztunk is...de nem igazán volt energiánk egyébre.
kedden megint bementünk Münchenbe,igaz a csomagjainkat már vittük magunkkal és leadtuk megőrzőbe,de egész nap lófráltunk megint.
találtunk egy hangszer boltot,Vendel majdnem sírva fakadt meghatottságában és legalább másfél órát nem lehetett elrángatni onnan sehova.csak nézett és ámult és bámult és kipróbálta élete hangszereit...hát nem édes a gyerek ha játszik? :)
utána ettünk egyet a Vapianoba...dejóóóóvolt! és visszatértünk oktoberfest-re.igaz civilben,de ettől függetlenül,ugyanúgy hatott a maß,a csokis eper,és haza indulás előtt még benyomtunk egy-egy wurstot is.
23.40kor indult a vonatunk.Sandrától könnyes búcsút vettünk(még szerencse,hogy október közepén jön,mert hiányozna a nővérkém:( )és felszálltunk a vonatra.hazáig aludtunk.Pesten megreggeliztünk az arénában és felszálltunk a következő járatra.
egy darabig Vendel velem tartott,de Sárbogárdon át kellett szállnia.Eddig tartott a nagy romantikus piálós bulizásunk.
élveztem és szerettem ezt az oktoberfestet.igaz, még 1 hétig tart,de már biztos nem lesz az ott olyan jó, mint az a két este velünk.és végülis München is áll még,nem csináltunk krátert a helyére, de az se lesz már olyan szupcsi hely,mint amíg mi ott voltunk :)