a szürrealisták csináltak olyat,hogy leírták azt ami az eszükbe jutott,nem gondolkoztak az agyukban,csak az ujjuk járt és a végén kész volt egy olyan mű,amit egyetemek meg egyéb okos emberek elemeznek.
ha szürrealista lennék most nem csinálnék mást csak leírnám azt, amin kattog az agyam. akkor legalább vissza tudnám olvasni és értelmezhetném.vagy inkább örülnék neki, hogy egyáltalán találtam szavakat arra amik lezajlanak bennem.de nem vagyok avangárd (emelt magyar=felvilágosult Bonnie:)) én sajnos realista vagyok,kissé tragikus és drámai felfogással.így kicsit nehezebb dolgom van.és még elemezni se fognak engem soha.csak én próbálom megfejteni a megfejthetetlent.vagy csak a túl egyértelmű dolgokat teszem lehetetlenné.
ah ah.nem tesz jót nekem a filozófia tanár tanácsa, hogy filozofáljunk.azt hiszem nem áll ez jól nekem.pedig nagyon úgy néz ki,hogy bölcsész szakra fogok előbb vagy utóbb járni :)
most akkor ilyenkor jön az,hogy vágjak lyukat a kádba?
pedig úgy valójában jó kedvem van,életvidám vagyok meg minden.de azért már volt egyszerűbb életem is.úgy 3-4évesen :) bár azok a problémák már akkor is léteztek,amik a mai dolgaimat csak megnehezítik.igen,például ,hogy melyik sütit válasszam meg hasonlók.
szeretem a létet,szeretem a létet,ami körül vesz.
de néha rám száll egy olyan köd,amitől tompább lesz a fény és nem látok eleget.
fúj...ez nekem tényleg nem áll jól :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése