nesztelen,sötét,rajta fagyos hó.
Belül meg örvénylik és kering a vér
hamar felolvadt a gyenge tél.
Iszapos volt,sekélyes,mélysége rejtelmes,
már a nádas kortyolja a kövér vízcseppeket.
Most illatos és édes a lágy víz ,
hullámaitól dagad a boldog boltív.
Eddig álma kék volt s mély,
bágyadtan nyaldosta a parton álló fényt.
A fényt eltörte,az álmot elmosta,
már csak téged ringatna csónakja.
Mámortól habzó lelke,
csónakodat öleli égbe.
Amíg fa puhán siklik rajta,
az ég a szépséget boldogan siratja.
alisma plantago-aquatica
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése