hagyjunk minden szart másra,
egy dologra jó,a vers írásra.
én most az a más vagyok,
elég rossz,ami bennem dobog.
megütött a felismerés,
szívedben már ott a tompa kés.
főbűnöket imádok,
rajtad pedig segíteni nem tudok.
főbűn voltál te is,
ki esett kezemből ez is.
maradtak a hibák, a rosszak,
boldogan hajszolom,de mond csak
hogy maradsz életben,
ha a múlt gyilkol téged szépen,csendben?
nincs bennem keserű méreg,
csak egy kis érzelem mi még émelyeg.
sajnálom,hogy neked más a jó,
én is megtaláltam másban, mi jó.
nem érzem a lelkifurdalást,fájdalmat,
megtettem,remélve,hogy neked okozok fájdalmat.
most kicsit mindenkinek rossz,
de holnap hétfő lesz,az tényleg az,ami rossz.
én túl büszke vagyok hozzád,
te pedig túl hű ahhoz,ami már nem ér hozzád.
pedig lehetett volna jobb is,
de érzem,velem jót tett ma a sors is.
igazából köztünk csak egy hatalmas nagy fal volt,semmi több,
amit én azért nem tudtam megkerülni,mert te nem tudtál rajta túljutni,se átugrani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése