Egy szerencsés szerencsétlen szerencsétlenkedése

Endre20 lesz,de izgi,naná,hogy papapapartyval ünnepeljük a fejét.de miért van az,hogyha elmegyek valahova bulizni mindig szerzek sérüléseket?kivételesen nem sebeket és egyéb karmolásokat kell itt említenem,hanem ez most egy kicsit sokkal akciódúsabbra sikeredett mint terveztem...

helyszín:tanya csárdai buszmegálló.a busz csukja e az ajtót ,amikor rájövök ,hogy az egy hetes kis telefonkám nem fogta a kezem és nem szállt le a buszról....A FRANCBA!meg is volt az alaphangulat,így bulizzon az ember gondtalanul.persze vígasztalt mindenki.vagy azzal,hogy ő is hagyta már el becses kincsét, de visszakapta a talált tárgyak osztályáról,vagy jött egy üveg jókedvre derítővel...ez így a kettő egy kicsit megnyugtatott de azért mégis csak egy XPERIA AZ ISTENIT!
őrjöngtem...még szép ,hogy a busz után akartam futni.de nem tettem.szóval Endre szülinapja jól kezdődött....de azért jó volt na.táncoltunk,ettünk,ittunk...ahogy kell.és néha kölcsön kértem egy telefont,hogy kicsöng-e még az én kis babám.életben volt.csak hát nem tudtam,hogy hol.
persze szövődtek drámai helyzetek még a zsúr folyamán,aminek kíváncsian várom a folytatását.XD
"ó Júlia,megcsókolnálak de te egy Capulett vagy!"hát...ez feldobott:P

aztán reggel...akarom mondani este fél négykor elindultunk haza.5re itthon is voltam a meleg ágyikómban.bár senki se tudott volna elérni.aztán anya reggel avval ébreszt,hogy:elhagytad a telefonod?
ja...el....
aztán kiderült,hogy leadták bonyhádon a pannon volánnál.tehát még ma elmentem busszal bonyhádra,megkaparintottam a drágaságomat és jöttem haza.ezzel így el is telt a napom.most értem haza.megfürödtem ettem és most kiöntöttem lelkemből a szorongást,amit ez a pöti kis szépség okozott nekem...mármint,hogy én magam.a telefon nem tehet róla,hogy nem vonzom magam után.

szóval mostantól mindenki hívhat újra.felveszem,nem egy buszos bácsi fogadja a hívásaimat.már nem:)