éncentrika hőse

vérszemet kapott a hiúság
a tükörből már rég nem én nézek rád.
nőttem,pedig csak egyre kisebb vagyok
iszom az életet,de mégis lassan szomjan halok.
vágytam rá,hogy a vágyad legyek
de a saját képem uralja helyed.
ne gyűlölj,csak imádj és szeress
ha eltévedek,azonnal keress
érezz oly fontosnak,mint amilyennek én kérem
és húzz vissza a mi világunkba,mert ezt én kérem.
törd el a tükör sötét,árnyas képét
emelj engem egy kicsit most a magas égig.
oltsad a szomjam,ne hagyj liliomként elszáradni
vágyj rám úgy,mint ahogy rám a legjobban lehet vágyni.