elfáradt lábaim célba értek,
leülök.csak nézlek.
nézlek téged,te szépsége múlt,
nézlek téged,kicsit sírok,kicsit nevetek,hogy elmúlt.
minden ráncod az enyém már,
minden csókodat magammal viszem tovább.
de a csókok és a fáradt lélek boldog,
mind megfér bennem,mert itthon vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése