tánc

azt hiszem,a tánc újra vissza költözött belém.nem mintha eddig nem lett volna bennem vagy kiköltözött volna egy kis időre,de idén ugyebár nincs edzés és nincs meg az a plusz,ami kell 13 éve.eddig jó volt.csinálom az osztálytáncot.eddig elég is volt.egyre ügyesebben veszik a lapot.de mintha felbátorodtam volna azon,hogy (tudtommal) mindenkinek tetszik,amit csinálok.mert én csinálom.és tetszik.nekem is és nekik is.de eddig soha nem mertem volna egyedül nagyot gondolni.vagyis mertem,csak nem táncoltam el,hanem csak elgondolkoztam rajta.de most,életemben először magamnak csináltam egy koreót.nem a színjátszósoknak,nem a karácsonyi előadásra,nem a szalagavatóra.hanem magamnak.és mintha ezt a testem kedvességnek venné és kihatna a lelkemre,jó érzés fog el.nem tudom mi ez.lehet,hogy csak a suliban letanított tánc sikerélményére hiszem azt, hogy bátrabbnak érzem magam.de nem érdekel ha nem jó és az se,hogy esetleg nem szép.
van,aki rajzol,aztán mindig eldobja a rajzot,hogy senki se lássa.nekem nem kell a kukába rejtenem.a fejemben marad a mozdulat.így nem nevet rajtam senki.nem nevet senki az érzéseimen.