A záró akkord hozzád szól

A vers nem von párhuzamot a magánéletemmel:)
Boldog és szerelmes állapotban íródott.
Biztos Tóth Árpád se volt mindig depressziós és a kozmikus magánya se uralkodott rajta mindig,csak verseiben tűnt úgy.
És különben is:
Ez nem a vég, hanem a kezdet.
<3 :)






A hideg sörtől párás tekintetem,
de neked mégis az igazról énekeltem:

A zene már elszállt,
szép volt a nyár
de nekem nem kell más
csak a fehér gitár.
Helyetted most vele játszom,
már az ő húrjait bántom,
a forró szélben és porban hagylak,
többet nem súgom füledbe közös dalunkat.

Inkább üvöltöm a holdat,
így lelkem is megmarad,mint örök nyár,
de nekem nem kell más
csak a fehér gitár.

Tépem az ő húrját,
csókolom az ő nyakát,
nem kell nekem éneked,
inkább hallgatom,ahogy rajta pengetek.

Téged meg szépen itt hagylak,búcsúzok
és a fehér gitárommal üvöltve tova lovaglok.
Ne hiányolj,én se foglak,
de az éjek legszebb dallamaiba talán beleírlak.
Akkor majd eszembe jut a legszebb nyár
de most búcsúzom,mert vár egy fehér gitár.