eltűnt lányok,többet nem kereslek titeket

éhes vagyok,de nem eszek.
már nem vágyom az örömre...

hiába tudom, nem vagyok egyedül,de nehéz beletörődni abba,hogy a megszokott dolgok is kitéphetik magukat belőlem.



víz voltam neked,
mi lemosta mocskodat
de a vihart küldted nekem hálából,
minek szele felszárította moslékunkat.

zaklat engem a múltad,véres sebed vagyok,
éles késsel akarsz megválni tőlem,
te érzéketlen vagy,de én még fel jajjdulok.

most azt hiszed,nincs rajtad a bűzös fájdalom szaga,
de a seb számára elvérzel lassan úgy, mint ahogy omlik egy gyenge vár fala.
s ez a rom ráhull a sötétvörös pocsolyára,
a szél pedig felszárítja azt,mintha ott se lett volna.
béke poraidra.





mostantól nem érdekel semmi.nem próbálom többet megválaszolni a saját kérdéseimet.
nem keresem magamban a hibát.elfáradtam a titkos magányban.
hagyom,hogy boldog legyek úgy,ahogy vagyok.nem,mintha nem lennék boldog.legbizalmasabb barátok nélkül is vannak legbizalmasabb barátaim,akiket szeretek és fontosak nekem.megpróbálok a válasz keresés helyett azokra figyelni,akik megérdemlik.

"onnan fogod tudni,hogy jól vagy ha nem találsz senkit,akinek a helyében lennél."
én senkinek se lennék a helyébe.mert ez nekem így tökéletes.én jól vagyok.a lelkiismeretem és az önérzetem is.
bocs.