mikor már véresre csípte a hideg az éj alját,
lehelj a lelkemre forróságot.
mikor csendben sírva fakad a szél a fák között,
keltsd fel szívem üvöltését,a boldogságot.
ha már elszökik a dér a lombokról,
rejtsd belém te is titkodat.
de ha már némán rezdülne,fényesedne a reggel,
borulj szívemre,hogy mindenem még a sötétben tartva higgye
azt,ami igaz,hogy,mint a hajnalnak a vörös szele
te is minden reggel ott leszel mélyen,a testembe égve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése