kár

vers nincs,nem jön össze.

messze

messze a világban ülök egy fán

nyugalom van,csöndes az ág.

nem szomjazom,nem fázom

csak pihenek

és még távolabbra vágyom...

magyar szóbeli: pipa
(asszem mázlista voltam :) )

reform

jó.igazából csak megakartam nézni,hogy ez bizonyos gomb miket tud...aztán átváltozott a blog,ígyhát kénytelen voltam átalakítgatni.majd megszokjuk :D

egy kis felüdülés a tételek között :D

Rövid mese jön. Élt egyszer egy szegénylegény, aki szerelmes lett a két faluval arrébb lakó virágárus lány szomszédjába, az almaárus lányba. (Mondjuk a virágos csaj szintén tetszett neki, de annak már volt pasija, valami szőke herceg.) Az almaárusnak is bejött a szegény srác, így hát összejöttek. Éltek boldogan, vagyis éltek volna, de a nem túl gazdag fiú egyszer csak bevallotta az arájának - estefele a konyhában -, hogy nem tetszenek neki az almái, mert azok túl kicsik, néha sárgák és elég kukacosak. Mondta erre a lány, hogy "rendben, de közben meg tök okos vagyok, szép is, és elég jó az ágyban, akkor most szívatsz ezzel az almaüggyel"? A fiú ettől függetlenül ragaszkodott hozzá, hogy a csaj cserélje le az almáit sokkal nagyobbakra - és pirosakra is -, mert azok finomabbak és dúsabb a levük. Erre kicsit felidegesítette magát az asszonyka és lazán ráborította kis almáit a hisztiző srácra. Az almás fejű srác nézett, mint a moziban, de az exét ez már egyáltalán nem érdekelte, csak annyit mondott: "Ha neked nem kellek szép arccal és tiszta szívvel, s egyfolytában azokkal a rohadt almákkal csesztetsz, akkor húzzál el innen a répaföldedre most azonnal, azzal a béna banánoddal együtt, melyet hónapok óta hiába próbálunk közösen meghámozni!" Így hát a fiú elment. Üres kézzel, a mezőre. Nem maradt se sárga almája, se érett. Mindegy, elrépázgatott hátralevő életében egyedül és kész. Ráadásul addig élt, míg meg nem halt. Kibírható befejezés. Andrea. Szólj te is a pasidnak, hogy szálljon le az almáidról végleg. Vagy mehet a répaföldre a banánjával együtt. Aztán ott majd beszélhet összevissza zöldségeket. Na.


Üdv,


Marco

krízis

ma voltam bent megint suliban,számolgattunk jobbra balra,de annyira még nem bizonyos ,hogy menthető-e a menthető,meg hogy van-e egyáltalán menthető dolog a menthetetlen dolgok közt:D
mindenesetre: szét vagyok esve,depressziós vagyok,sírógörcseim vannak és még sajnáltatom is magam.mondjuk azt a rész élvezem,csak bele gondolni rossz,hogy mind ennek van alapja :(
a pláne meg az, az egészben,hogy mivel nem fognak felvenni pszichológiára,még esélyem sincs arra,hogy kitanulja,hogyan gyógyítsam ki magam ebből a mélypontból :D
beszéltem Krisztával,aki szintén emeltezett (tavaly előtt) és azt mondta,hogyha a másodikra felvesznek,ami nekem szintén BTK ,mert média és kommunikáció(mágia és kommunikáció ) akkor ha meg van félévkor az összes vizsgám,akkor átmehetnék pszichóra.hát nem tudom.én most valahogy semmit nem tudok.és akkor mi lesz a gólya táborral :O :(


ja arról nem is beszélve,hogy kiderült,hogy az uccsó vizsgám,a törim nem is 18-án lesz hanem 20-án.és én addig mit kezdjek magammal? :O

-.-'

az érettségi arra jó,hogy egy kis időre  a rohadt sok tanulással és még több küzdéssel együtt megfeleljünk magunknak.
egészen addig,amíg nincs betekintés és ki nem derül hogy az egész osztály szarban van,mert mindenkinek ott húzták le,ahol csak tudták a pontjait.
én nem panaszkodok...elvégre ha nem is vesznek föl legalább szenvedtem eleget.és legalább boldogan ki tudom kalkulálni hogy a 414 ponthoz csak 410et szerezhetek...csodás.komolyan...