terhes a gondolat,hogy a fájdalom a jövő,
de a félelem eltakarja a tényt,ami meddő.
lerágott csont,elnyűtt bőr,mit feszegetek,
de mégis ép húsnak érzem magam,mi folyton csak remeg.
szakadnak ereim,hűl vérem,
fogytán a türelmem,meddig kell még ezt viselnem?
pedig csak egy egyszerű csótány ez,mit egyszerűen ki lehetne dobni,
ami igazából ott sincs,mert testemben egy ilyen nem tud megmaradni.
nem kell úgy félni, nem kell fájnia,
ez csak a csúnya gondolat csótánya.
a lerágott csonton nincsenek fájdalmak,
s a türelmen üldögélve testem nyugodtan tovább alhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése